ne haragudj a késett válaszért,
nem vagyok a magam ura
ezt írtam le először, szinte ösztönösen. fegyelmezetten villogott a kurzor. rámnehezedett a levegő és visszabámult belém a saját igazságom.
régi magnószalag fut, végtelenítve. viselt zajok, felvétel vágyhangokról -- letisztult kéj. egymásnak siklik kétréteg bőr szemérmetlenül. zsibongnak, nyelvelnek a szerelmesek, testük alatt megrészegül az ágy. óó--
mire, ablaktörés -- kisfiúokozta. cseng a füle tőle - hallom .. összegabalyodnak az ágak fölötte, míg a város szélére ér. délután nézte egy hintázó lány hátát és összeszorult a szíve. beledől a térdig érő fűbe, az magába rejti, arcába susog. most már senki sem létezik
---- és a magnó kattan, hogy kábán-tébolyultan újra elismételje a parancssort.
órák óta hallgatom, már tapintani lehet a hangok helyét. elnyúlok a szőnyegen és örvénylik a plafon. hármuk vágya lassan felemészt. hagyom
Like. és a képek is
VálaszTörlés(!)
VálaszTörlésköszönöm
a képeket nagyon.