( "valódi -e a művirág hihető-e a valóság" )üres órák váltják egymást és eggyé sűríti őket az emlékezet, egy hosszú üres órává, napokká, közjátéknak reméled és tétel lesz belőle, hosszú üres órák, napok, csak közjáték, vége lesz hamar, még egy tétel; képzeld el, áll a karmester, a vonósok, a fúvósok, dobos, senki sem mozdul, a hangszerek őrülten hallgatnak és három tételen keresztül senki sem mozdul, csak egy dó hallatszik, amikor a xilofonos leejti az ütőt, és visszhangozva keres kiutat a néma koncertteremből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése