így szokott kezdődni. hogy "nem akarlak bántani".
de beengedtelek mégis.
lépésenként haladtál, nem hagytam könnyen, de bejöttél.
leraktad a könyveidet és a törölköződet az asztalomra, aztán lassan kihátráltál,
már az ajtóban jártál és egyikünk sem értette, hogy mi történik,
rémülten néztelek,
még akkor is, amikor rám csuktad az ajtót,
megnyomtad a piros gombot
és felrobbant a lakás.
benne én is.
együtt a nincsennel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
na akkor most ezt a für anikó lemezt meg kell szerezni. vicces, bár nehéz elmondani röviden, nemrégen egy könyvesboltban láttam ezt a lemezt, és arra gondoltam hogy milyen lehet, meg a marozsánra gondoltam, meg az udvaros lemezére, ezzel együtt persze rá is, és így rád; szép labdává gömbölyödik minden, ha onnan nézzük.
VálaszTörlés