érintgetések
a reggeli párák, ködök a fényben szétfoszlanak, a fa alatt egy süncsalád vendégeskedik, sokáig gurigatják a szilvaszemeket. nagy jövésmenés az apró lábakon! és odafenn a beszélgető vörös lomb.imola levendula a lomb eleven sötétjében üldögél, a levelek érintgetik. erről eszébe jut cicelle, akinek valamiért ott kell élnie a holdban. kis kerek tükrét is felküldték utána, mert szépségesen szép a surrogó hajszalagokkal, millió selyemszoknyáival! a selyemnél is kényesebb piros csizmák sarkai ott villognak éjjelente.
a hold most halványul el végképp, a nap bronza födetlen tündököl. látszik a rózsa, ahogy a legutolsó egy szirmát még tartogatja, és a fürt átlátszó sárga bőre. ott a kőkut rókussal. emlékeznek egy valahai kertre, ahogy ő is a kezével, sarkával, orcáival, minden mozdulatával cicellére. ez szép és fájdalmas, mint mikor elhalványul a hold.
*
babtorták
leesett az első hó, úgy belepte a konyhát, hogy az üstöt bottal kezdték keresni, a ponyvát lehuzták a szekérről, hogy tetőt csináljanak belőle, a konyhában táboroznak, a tűzhely zege-zugában. jó nagy téglatűzhely, és a rézkanna is boldog, hogy épp fölötte himbálódzhat, és kormos, mint mindenki. ez lady gizellát szüntelen vigyorgásra indítja. a tyúk rég elszaggatta a madzagját, és naponta elrejt egy tojást a hamulyukban. a hideg csontig férkőzik, egyre nehezebb a kuttyogóson léket vágni, de jó is történik: babtortákat találnak a tűzhelyen!zsazsa biztos elcserélte a kedvenc drótvirágos kalapját! mostanában nádvágók járnak erre, és azokkal csereberél. az újabb csiziók is elkelnek. ó a keserves telek reménysége és a kesztyűk főstoppolója.
majd ha elmúlik a hosszú sötétség, ő is könnyen veszi az életet, mint mások, ezüstfésüt vásárol, rózsaszín harisnyákat, és könnyen osztogatja mosolyát az érte versenyző publikumnak.
*
a tüsszögő kísértet
- egész éjjel tüsszög egy kísértet a lépcsőn! - súgja imola levendula, s a szeméből zöld macskaláng világít...! - kérlek szépen, hogy hívd be!- megőrültél, imola levendula! a mamával malmoztam épp álmomban, fügebor meg sütemény volt az asztalon!
- én nem merem behivni, pedig biztos itt lakott, azért tüsszög egész éjjel a lépcsőn!
- tényleg tüsszög!
így lelnek rá hajnalban - nem a lépcsőn, már bent a liliomok közt - egér babó gáspárra, aki egy ütött-kopott hegedűt örökölt az apjától, s véle minden nyomorúságot! annak is legalább hatvan éve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése