égett a hajadban a napfény

álomtemető.
azt mondtad sosem felejted ezt a napot
és egy év múlva levelet írtál
hogy én se felejtsem

azt mondtad régen volt egy domborműves fémdobozod
egy messzi város utcáit ábrázolta
az volt a kincsesládád

azt mondtad madarat rajzolsz a szülinapomra
vagy hajókat, szabadságot
mert az vagyok én

sírva bolyongtam az erdőben
mindig a sötétebb utat választva
hogy rejtsenek az ágak ha megtudnád ki vagyok





einar már guðmundsson:
science fiction

ne firtasd
más planétákon
van-e élet
mielőtt meggyőződtél róla
hogy itt
ezen van