kitöltöttem a papírokat, megírtam a pályamunkát és a visszajelzések szerint jól sikerült. minden tábla berlint mutatta; ezer kilométer, de akkor a legközelebbi város volt hozzám.
aztán rájöttem, hogy ha most nem kanyarodom le, beszippanthat a gyilkos horizont. leparkoltam az út szélén, a hátsóülésen feküdtem, halkan szólt a rádió, a szemhéjamon is átvilágított a nap.
- eltévedtem város immár nem létezik csak utak utak mindenfelé dönts és gyorsíts de sose nézz hátra nincs hová visszamenned -
éjszaka kiszállok az autóból, érdes az ég, nedves a fű, majd' rámzuhannak a csillagok. hajnalban ébredek; véres a horizont.
egyedül nekem van térképem hozzám, mégsem tudok kiigazodni rajta.
elektronikus lázálom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése