a hófehér báli ruhák fergetegében az a benyomásom támadt, hogy valótlanságom felszínre tör, s ha még kettőt lépek, összetörök.
szerettem ismeretlenek társaságában ruhatárazni. belülről változom kifelé, kell az új, talán kicserélem a kint zajló eseményeket is. csak nehogy ütközzünk, mert az halálos is lehet, elvileg.
hazafelé a buszon a zöld neonfényt beitták az ülések, csendben rángatott az út megannyiunkat. balról városfények, bennem félálom, sosehalunkmeg.
de fekszem, mielőtt ideér a quimby-poszterem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése