hosszú folyosó volt, ami idáig elvezetett.
istentelen, vak folyosó. kerülőút, bár nem tudom mit kerültem meg vele. karcok a falon, látomás a szekrényekben. én pedig léptem, mindig egy csempével előrébb, sosem feltételezve a végét a folytatásnak.
2007 nyara,
onnan idáig, milyen átkozott hosszú volt az út.
végül egy szobába érkeztem, nyitva találtam az ajtót. ablaka üvegén virágzik az est, az asztalon egy koszos szürke kuka és egy toll, de papír nincsen, úgyhogy a falra írok. az alsó fiókban rozsdás konyhakés.
és - ami itt csodálatos - a zörgés. egy bögre koppanása az asztalhoz, vagy villanykapcsoló kattan, s a hangfoszlányok: nevetés, motyogás - emberi zajokat hallok a túloldalról! istenem.
odakint tágul az éjszaka.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése