_

sosem hittem volna, hogy majd pont a tavasztól fogok félni, meg a nyártól. és mekkora közhely ez hogy élet, pedig erre nincsen másik szó, emlékszel még arra, amikor először nyúltál valamiért és nem volt ott, és senki sem volt, hogy odaadja neked, vagy amikor először rontottál el valamit visszavonhatatlanul, tönkretettél, bántottál, és aztán a fájdalom, talán düh és a következményeket elviselni, őrjöngeni, hogy te nem így akartad, tiltakozni, pedig akkor már mindenkinek mindegy, ez a te jelened és ebben kell jelen lenned, ezzel az érzéssel mától együtt fogsz élni, hogy egyedül csak magad miatt vagy itt. na valahol itt kezdődik az egész, azzal, hogy rájössz , hogy senki sem kérdezi meg tőled, mented-e a módosításokat.