sárkányrepülőt eregettem
mezítláb egy tenger partján
amikor egyszerre
engedett a görcsös szorítás
és a madzag kiszabadult a markomból
kislánykorom zárómozdulata lett
hogy nem nyúltam utána
hisz olyan szabad lettél mint a madarak
a szél ölében ringatózol felhők bodrai simogatnak
addig követem vízen játszó tükörképed
míg el nem nyel az ég labirintusa
vagy engem a tenger
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése