2011. január 9., vasárnap

amikor már nem számít

hányszor fordul meg a tengelyén az életed - szemedbe néz és neked szögezi a kérdést valaki
te pedig az ujjaidon számolod mint egy óvodás, azt hiszed olyan egyszerű ez, mondja erre ő

milyen törékenyek vagyunk, ugye sting. a csontunk csak héj, feltörik mint a dió.
adott egy csillagtalan égbolt, fekete ernyő budapest felett. aki alatta sétál, fázik. hajnali két óra volt, szuszogó tündérek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése